Visszatérés a pokolból

Beszélgetés Csatári Ervinnel

 

 

 

Ha sportoló vagy tudod jól; semmi nincs ingyen. Ha testépítő vagy tudnod kell, minden nap harcba indulsz. És minden edzésen kísért a sérülés réme. Hogy a tükör meghasad és nem lesz több sorozat. Nincs több ismétlés. Soha már.

 

Olyan sportolóval készítettünk interjút, akire kilencet számolt az élet, de ő a tizedikre felállt a padlóról. Bebizonyította, hogy ami tönkretesz, az meggyógyít. És az igazi edzésmódszerre akkor talál rá az ember, amikor nincs más.

 

 

Szia Ervin. Kezdődhet a riport?

 

Igen. Kezdhetjük.

 

Mintha mentőautó szirénáját hallanám…

 

Igen. De ezúttal nem értem jönnek szerencsére.

 

Mikor utoljára beszélgettünk, éppen kórházban voltál, és nagyon sötéten láttad a jövőt.

Készült akkor egy riport, ami „ A sérülés réme” címmel jelent meg újságunkban.

 

Igen. Pontosan emlékszem rá, hogy a műtétet követő napon hívtál fel. Még nem is nagyon voltam magamnál.

 

Megrázó volt számomra, hogy egy sikeres sportolóval szerettem volna interjút készíteni és helyette egy apatikus hangulatú beteg ember válaszolt a kérdéseimre.

 

Nagyon elkeseredett voltam. Mind fizikailag, mind lelkileg összetörtem. Százmilliószor lejátszódott bennem a sérülésem pillanata. Az a bizonyos felhúzás gyakorlat, amivel a bajor húzó versenyre akartam készülni. Az utolsó sorozat, ami a vesztemet okozta. Az átkozott ventilátor, ami miatt kihűltek az izmaim és gerincsérvem lett. Ezen járt az agyam ott a kórházi ágyon, félig kábultan a gyógyszerektől. És akkor döbbentem rá, miért nevezik az angolban DEADLIFT-nek a felhúzást. Akkor ott minden reményem elszállt, hogy én valaha újból súlyzót veszek a kezembe. Nem akartam semmi mást, csak túlélni: újból két lábon járni, egészséges emberként élni. De akkor, amikor az előző riport készült erre sem sok esélyem volt.

 

Azt hiszem, mindenki megérti, mit érezhettél…

 

És a lábadozásom során sem volt okom optimizmusra. Képelheted mit éltem át, mikor a velem egy szobában lévő, szintén frissen műtött bácsikák már javában ugrándoztak, én meg még mozdulni is alig tudtam. Szörnyű napok voltak. Az életem legrosszabb időszaka.

 

Az orvosok sem biztattak?

 

A magyar egészségügy helyzetét mindenki jól ismeri, azt hiszem. Őszintén szólva, semmi bíztatást nem kaptam. Sőt egyre inkább elbizonytalanított az, hogy egyetlen kérdésemre sem kaptam konkrét választ a gyógyulásomat illetően. Akkor tudatosodott bennem, hogy valami őrült nagy gáz van, mikor két héttel a műtét után sem tudtam mozgatni a lábamat. Érted?! Teljesen béna voltam!

 

Egyáltalán nem érezted a lábadat?

 

Csak a combfeszítőimet éreztem. Minden nap jött a gyógytornász és próbálta életre kelteni a lábizmaimat. Öt perc torna is hihetetlenül kifárasztott. Képzelheted mit jelent ez egy olyan embernek, akinek eddig a sport volt mindene. Vörös Zoliék bejöttek hozzám a kórházba.. Próbáltak megnyugtatni, bíztatni. Később, amikor már képes voltam bemenni az edzőterembe, akkor mondták meg, hogy mennyire megijedtek az állapotomat látván.

 

Szörnyű lehetett. Nem is gondolhattál hazamenetelre ?

 

Két hét múlva elhagyhattam a kórházat. Vesztemre. Ugyanis a legkisebb helytelen mozdulat során ismét ugyanazt a fájdalmat éreztem, mint amikor megsérültem. Tüsszentéskor ismét belém nyilallt az éles fájdalom. Mentő vitt vissza a kórházba. És jött a következő műtét.

 

Nem mondod! Még egyszer meg kellett műteni a gerincedet?

 

Igen. Akkor már olyan fájdalmaim voltak, én könyörögtem, hogy műtsenek meg végre. Ezúttal csavarokat helyeztek a gerincembe. Egy hét múlva hagyhattam el a kórházat. 16 kilót fogytam…

 

Nehéz lehetett testépítőként ezt átélni…

 

Nem voltam én már akkor testépítő. Tudod mi volt a legnagyobb vágyam? Hogy képes legyek újra egyedül kimenni a mellékhelyiségbe. Ne kacsába kelljen végezni a dolgomat. És ne kerekes székben toljanak ide-oda. Hogy újra emberhez méltó életet élhessek. Erre vágytam. Nagyon le voltam csattanva. Aztán otthon vártam a gyógyulást. Orvosaim szerint minden magától helyre fog jönni, nem szükséges semmilyen rehabilitáció. Ezt kissé furcsállottam és vártam, hogy jobbra fordul sanyarú sorsom. De ehelyett visszatértek a derekamba a görcsök. Éltél már át izomgörcsöt? Mondjuk a vádlidban?

 

Nem igazán. Talán a combhajlítómat kapja össze néha…

 

Akkor tudod milyen az, amikor hirtelen begörcsölsz. Gondold el, amikor az amúgy is gyenge fizikumomat még éjszakai görcsök is sújtják. Félig béna lábaim, mintha áramütést szenvedtek volna. Akkor világossá vált számomra, hogy komoly rehabilitációra van szükségem, ha élni akarok. Erre Sopronban került sor és ekkor kezdődött meg a gyógyulásom.

 

Egy soproni kórházban zajlottak a kezelések?

 

Nem. Egy szanatóriumba, ahol teljes körű rehabilitációban részesültem. Ennek köszönhetően jelentkeztek az első bíztató jelek. Óriási örömmel töltött el, amikor már tudtam jönni-menni egyedül, két lábon. Amikor képes voltam lehajolni. Majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor újból kerékpárra ülhettem, és öt percig hajthattam a pedált. De még akkor sem gondolhattam komolyabb sport tevékenységre, főleg nem testépítésre. Hétköznapi életre vágytam.

 

Mikor kerültél olyan állapotba, hogy újra megérinthetett a sport?

 

Egy teljes évnek kellett eltelnie. Csak akkor éreztem úgy, hogy képes vagyok valamilyen fizikális teljesítményre, aminek már köze lehet a sporthoz. Azért, aki tizenvalahány évet tölt életében mozgással, annak megmarad az igénye ez iránt a tevékenység iránt. És újra át akarja élni azt a gyönyört, amit a sport nyújt. Amikor elég erősnek éreztem magam, elkezdtem kerékpározni. Persze óvatosan, nagyon ügyelve minden mozdulatra. Elmentem uszodába. Aztán később már bejárogattam az edzőterembe. Jó volt érezni újból azt az ismerős illatot, látni a társakat. Megfogni a súlyzókat. És nekiálltam edzeni. A lehető legkisebb súlyokkal és a legnagyobb körültekintéssel.

 

Mik voltak a hosszú kihagyás után az első gyakorlataid a teremben?

 

Csak azokat mertem válalni, amiket a gyógytornászoktól tanultam. Fekvőtámaszokat, hasprés gyakorlatokat és mély hátizom erősítést. Valamint egy kis lábnyújtást gépen. Semmi mást. Ezek is eléggé próbára tettek. A kerékpározás már elég jól ment akkoriban, éreztem, hogy a derekamba visszatér az élet. Ez is óriási dolog volt egy olyan embernek, akit leszázalékoltak és rokkantnyugdíjasként vegetál.

 

Rokkantnyugdíjas?

 

Igen. Az állapotom szerint és rokkantnyugdíjas vagyok a mai napig. Miután újra elmerülhettem a sportolgatásban, kezdtem kicsit jobban érezni magam. Végre megint volt sikerélményem egy-egy jól sikerült edzés után. És akkor már kezdtem bátrabb lenni. Megpróbáltam a fekvenyomást! Kiékeltem a derekamat, hogy véletlenül se keletkezzen olyan feszülés, ami végzetes lehet számomra.

 

Hogyan kell kiékelni a derekadat fekvenyomásnál?

 

Úgy, hogy ne legyél képes hidalni. A derekad végig érintkezzen a paddal. Lábaimat felemeltem és úgy nyomtam fekve.

 

Milyen gyakorlatot mertél még bevállalni?

 

Nagy biztonsággal használtam még a melltámaszos hátgépet. Mivel a mellkasnál támaszkodok, így nem érheti káros hatás a gerincemet, ugyanakkor a hátizmaimat alaposan meg tudom dolgozni. De még így is ügyelnem kellett arra, hogy minden egyes ismétlést lassan óvatosan kivitelezzek. Korábban olvastam arról, hogy létezik egy úgynevezett izom memória. És most saját magam tapasztaltam, hogy valóban így van és ennek köszönhetően szinte napról napra kezdtem visszaerősödni. Izmaim is kezdtek alakulni és ez bíztató volt számomra. Kimondhatatlan örömmel töltött el, mikor a mérleg már 83 kg-ot mutatott.

 

Ezt a gyors rehabilitációt és a tested újbóli működésbe hozását a sportban eltöltött éveknek köszönhetted. Vagyis ami látszólag a vesztedet okozta, az gyógyított meg?

 

Igen, pontosan. És el kell mondjam, hogy nagyon sok múlott a táplálkozási ismereteimen, amiket szintén a testépítésnek köszönhetek. Különösen a táplálék kiegészítés tudományának. Ha nem ismertem volna a táplálék kiegészítőket, akkor nem lettem volna képes ilyen hamar talpra állni.

 

Milyen tápkieget használtál a gyógyulásod érdekében?

 

A Scitec Nutrition proteinjei segítettek a legtöbbet abban, hogy sérült izmaim újra egészségesen működjenek. Tudjak mozogni, létezni, sportolni. Soha nem feledkeztem meg arról, hogy időben megigyam a megfelelő mennyiségű 100%WHEY PROTEIN turmixomat. És szinte azonnal éreztem, hogy áramlanak be a testembe a nélkülözhetetlen aminosavak. És egy megújulni vágyó szervezetnek ez a minden. Ezen kívül nagy mennyiségben szedtem a JOINT X ízületerősítőt, amire szintén nagy szüksége volt épülő testemnek.

 

Heti hány alkalommal jártál az edzőterembe ebben az időszakban?

 

Heti két-három alkalommal kerestem fel az edzőtermet. Csak finoman edzegettem, ahogyan jól esett éppen. Alkalmanként körülbelül negyven percet súlyzóztam. Őszintén megvallva, az akkori fizikális kondícióm nem is tett volna lehetővé komolyabb, nagyobb lélegzetű tréningeket. Emellett kerékpározgattam. Elég nyugis nálunk a környék és én imádok biciklizni.

 

Ennyi szenvedés után, mit gondolsz miért pont veled fordult elő ez a szerencsétlenség?

 

Azóta rájöttem, hogy az én gerincem eleve alkalmatlan az extrém terhelésre. Egyszerűen a struktúrája olyan, ami nem teszti lehetővé az erősportok erőltetését.

 

Akkoriban a ventilátort hibáztattad, ami a közeledben volt.

 

Igen és valószínű, hogy ez tette fel az i-re a pontot. De a sérülésem napján annyi minden összejött. Sokat dolgoztam azokban a napokban, fáradt voltam, talán kissé kimerült. Mindig alaposan bemelegítek. Nem ezzel volt a gond. Annál is inkább, hiszen az utolsó sorozatban történt a baj. Akkor még nem tudtam, hogy valóban ez volt a legutolsó sorozat felhúzás számomra. Rengeteget töprengtem azóta, hogy mit kellett volna másként csinálnom.

 

És mire jutottál?

 

A rehabilitáció alatt nagyon sokat tanultam a gyógytornászoktól. Például azt, hogy milyen nagy jelentőssége van a mély hátizmoknak a gerinc egészségének megóvását illetően. Ezek erősítése kulcsfontosságú lehet egy sportoló, főleg testépítő számára. Most már tudom, hogy mindenki hibát követ el, aki anélkül végez erőgyakorlatokat, hogy mély hátizmaival kellő ideig foglalkozott volna. Én minden edzésemet ezekkel a gyakorlatokkal kezdem.

 

Pontosan melyik gyakorlat ez?

 

Felváltva végzek hasizom és mély hátizom gyakorlatokat. Egy sorozat hasprés után következik egy mély hátizom munka. Ezt úgy kell végrehajtani, hogy hason fekszel, és egyszerre emeled a jobb kezedet és a bal lábadat, majd az ellenkező oldal következik. Majd néhány ismétlés következhet egy kis homorításból.

 

Akkor ez olyasmi, mint a hipernyújtás?

 

Igen, de természetesen gyengébb kivitelben. Konkrétan hipernyújtást még nem merek csinálni. Nekem még óvatosan, ezekkel a rehabilitációs tornákkal kell gyógyulnom. Egyébként ezek során is nagyon el lehet fáradni. Rendszeresen járok kéthetes kurzusokra, ahol a medencefűző izmokat kell erősítenem.

 

Az orvosok mennyire vették figyelembe, hogy te sportoló vagy, aki még szeretne továbbra is egészséges életet élni?

 

Egyáltalán nem vették figyelembe. Sőt, közölték velem, hogy jobb lesz, ha örökre elfelejtem a sportot. Próbáljak meg lemondani erről a szenvedélyemről, mást úgy sem tehetek. Mikor megkérdeztem, hogy mikorra várható javulás, azt felelték: „nem vagyunk mi jósok…”Rosszul esett ez a cinizmus. Szörnyű volt belegondolni mi lesz velem, hiszen akkori megélhetésemben is komoly szerepet játszott a sport. El sem tudtam képzelni, hogyan tovább így, harminc körül megélhetés nélkül. Nem is amiatt aggódtam, hogy mikor jövök rendbe, hanem, hogy mennyi idő kiesik munka nélkül, és miből fogok megélni. Nagyon tehetetlennek éreztem magam és kiszolgáltatott helyzetben voltam. Csak a családomnak és a barátnőmnek köszönhetem, hogy túléltem ezt az időszakot. Ők voltak, akik segítettek, bíztattak, szinte lesték minden kívánságomat.

 

Mostanában nem nagyon számíthat az ember az egészségügyre…

 

Sajnos ez így van. Mikor ezt felismertem, akkor határoztam el, hogy azért is bebizonyítom, hogy talpra állok és felépülök. Ott a szanatóriumban, mind idősebb betegekkel voltam körül véve, akiket már többször is megműtöttek. Sokuknak egyéb problémái is lettek a gyógyszerektől. Szomorú jövőmet láttam megvalósulni bennük. És akkor a fejembe vetem, hogy nekem a mozgás, a torna segíteni fog. Igyekeztem elsajátítani a gyógytorna minden gyakorlatát és maximális odafigyeléssel hajtottam ezeket végre. Ennek köszönhetem, hogy két évvel a gerinc műtétem után már tudok guggolásokat végezni negyven kilóval! És nekem ez nagyon nagy eredmény.

 

Nagy bátorság és elhivatottság kellett ahhoz, hogy súlyzó rudat tegyél a kétszer műtött gerincedre!

 

Igen, de vigyázok, nem veszítem el a kontrollt. Nagyon óvatos vagyok, és tisztában kell lennem a lehetőségeimmel. Ugyanakkor kimondhatatlanul jó érzés újra használni az izmaimat. Olyan gyakorlatokat végezni, ami ismét megadja azt az eufóriát, mint amit a betegségem előtt éreztem. Boldoggá tesz, hogy két tízes tárcsával a rúdon guggolok 50-50 ismétlést. Ettől lettem újra ember.

 

Sokan úgy vélik és hirdetik, hogy nem számít mekkora súlyt használsz, hiszen az ellenállás mértéke csak az egyik intenzitás fokozója az izom stimulációnak.

 

Igen. És tudom, hogy a Zoli ennyivel egykezes bicepszezik, amivel én guggolok. De nekem pillanatnyilag erre van lehetőségem és ettől a gerinctől, amire már keresztet vetettek ez is szép teljesítmény. Fel tudom venni az egykezes súlyzókat, hogy csináljak velük néhány vállból nyomást. Természetesen szigorúan övvel végzem a gyakorlatot, és háttámlának támaszkodok. Annyira belejöttem az edzésbe, hogy versenyzéssel kapcsolatos terveim vannak…

 

Hűha! És milyen versenyre készülsz Ervin?

 

Az igazság az, hogy már indultam is egy versenyen, csak nem akarom nagyon hangoztatni. Hátha felelősségre vonnak azért, hogy én, mint rokkantnyugdíjas nem férek a bőrömbe. Egyébként ez egy kerékpár verseny volt. Valódi sikerélménnyel ajándékozott meg. És, ami a legfontosabb, nem fájt utána semmim.

 

Szóval mi lesz a következő verseny, amin indulsz?

 

Mindenképpen testépítő versenyen szeretnék indulni! Ha minden jól megy, akkor a 2007-es SUPERBODY-n ott leszek a színpadon. És hálás szívvel gondolok arra a személye, aki kitalálta az ATHLETIC kategóriát és ezzel lehetővé tette számomra, hogy újból versenyezhessek.

 

Te már indultál SUPERBODY versenyen korábban. Nem zárja ez ki, hogy az ATHLETIC kategóriában indulj?

 

Szerintem nem, de várj, megnézem pontosan a szabályokat. Itt van a kezem ügyében. Na nézzük csak. ATHLETIC kategória: Ebben a kategóriában a versenyző testsúlya nem lehet több, mint a tesmagasság-100+5%.Én ugye 174 cm magas vagyok, az azt jelenti, hogy 78 kg-os testsúllyal beférek az ATHLETIC kategóriába. Most vagyok 83. Tehát le kell fogynom. Erre van még több, mint két hónapom. Tehát indulhatok!

 

Nagyon szurkolunk neked!

 

Szükségem is van rá, mert félek azért attól, hogy elragad esetleg a felkészülés mámora és elveszítem a józan ítélőképességemet. Nem szeretnék megsérülni! Ezért megpróbálok minden lehetőséget megragadni, hogy tökéletesítsem a kontrollt. Nagyon sokat köszönhetek Nagy Sándornak, akitől megtanultam, hogy nem felétlenül a nagy súlyok használata váltja ki a növekedéshez szükséges stimulációt! És nekem más módszereket kell alkalmaznom az állapotomból kifolyólag. Például, remek intenzitás fokozó, ha lassabban végezzük az ismétléseket a megszokottnál. Ilyen módon az öt kilós súlyzóval való oldalemelés is lehet olyan hatásos, vagy hatásosabb, minta nagyobbal végeznénk. Alkalmazható technika a magas ismétlésszámmal való edzés, ami szintén kis súlyok használatát feltételezi. Nagyon remélem, hogy be tudom bizonyítani ezeknek a módszereknek az eredményességét. Nem is az érdekel engem, hogy hányadik leszek. Ha a színpadig eljutok, az már azt jelenti, hogy sikerült a felkészülésem. És olyan eredmény valósul meg ezzel, amire senki nem gondolt volna. Még az orvosok sem.

 

Most, hogy komoly célod és felkészülési programod van, milyen gyakorlatokkal edzel?

 

Elsősorban a hátizmom közvetlen edzésére kell a legnagyobb figyelmet fordítanom. Ezért nagyon gondosan kell megterveznem ennek az izomcsoportnak az edzését. Részint azért, mert a sérülést mindenképpen el kell kerülnöm, illetve azért is mert ez a testrészem szenvedte el a legnagyobb izomveszteséget. Ennek megerősítése nagyon fontos a teljes rehabilitáció szempontjából. Szerencsére vannak olyan gyakorlatok, amiket nagy biztonsággal végezhetek. Ilyen például a húzódzkodás, ami azon kívül, hogy kiváló hátizom szélesítő gyakorlat, még nyújtja is a gerincet. Mivel szabad súlyzós evezéseket nem végezhetek, kénytelen vagyok a csigás gépeken edzeni, leginkább olyanon, amin van melltámasz. Igyekszem kihasználni az összes variációt, amit ez a berendezés nyújt. Változtatom a fogantyú típusát, vagy éppen más fogásszélességet alkalmazok. Itt is magas ismétlésszámú, koncentrált, lassú kivitelezésű ismétléseket részesítem előnyben. Fontos, hogy a mozdulat csúcspontján megtartom a súlyt, még nagyobb összehúzódásra késztetve az izmaimat. Mindenképpen el kell kerülni a súly rángatását, hiszen ez elvesz a gyakorlat értékéből, és könnyen lehet sérülés forrása. A hátizmaimmal együtt edzem a hátulsó deltáimat, a bicepszemet és az alkaromat. A döntött törzsű oldalemelés legbiztonságosabb kivitelezésére kiválóan alkalmas a melltámaszos evezőpad. Semmilyen kockázattal nem jár. Bicepszezni Scott-padon szoktam, illetve egyéb egykezes gyakorlatokat végzek.

 

Az alkarral megint nincs gondod, hiszen ülve lehet csinálni a csuklóbehúzásokat, Scott-padon pedig a fordított bicepszet.

 

Ez pontosan így van. Két kiváló módszer az alkarok fejlesztésére. Egyébként a súlyzós edzés kiválóan alkalmas rehabilitációra. Mindenki találhat olyan gyakorlatokat, amelyekkel sérülése ellenére edzhet és még a mozgás tartományát is szabályozhatja. Más sportoknál ez nem igazán megvalósítható.

 

Következő edzés napon milyen testrészeidet edzed?

 

A mellizmokat, a vállat és a tricepszet. Ilyenkor is a jól megszokott bemelegítéssel kezdek. Nem győzöm hangsúlyozni mennyire fontos az edzés elején alaposan, fokozatosan átmozgatni az izmokat, izületeket. Aztán jöhet a fekvenyomás a fent említett módon. Tárogatással nincs gond, simán tudom csinálni, persze itt is felteszem a lábaimat a padra. Vállizmaim edzésére leginkább oldalemeléseket végzek. Kis súlyokkal, magas ismétlésszámmal, koncentrálva. Jó módszer, ha egyszerre egy kézzel hajtjuk végre és belekapaszkodunk valamibe a másik kezünkkel. Ezzel lehetővé válik, hogy oldalra dőljünk, és így a derekunk még nagyobb biztonságban van. Ugyanakkor nem tudunk csalni, csak a vállizmunk oldalsó feje dolgozik. Persze csak akkor, hogy ha az a karunk, amivel kapaszkodunk, végig nyújtva van, szinte lógunk a gépen.

 

Melyek számodra a tricepsz legbiztonságosabb gyakorlatai?

 

A tricepsz csigán változatai megfelelőek. Tolózkodás szintén bevállalható. Kedvelem még a szűk fekvőtámaszt is, ami szintén nagyon jól megdolgozza a kar hátsó részét. Ajánlom mindenkinek, akár edzőteremben edzenek, akár otthon. Tricepszre még szűk fekvenyomást szoktam végezni.

 

A csigás gépek kiváló lehetőséget nyújtanak az izmaid biztonságos megdolgozására. A láb edzésénél viszont nehezebb dolgod van. Hogyan lehet lábizmokat edzeni sérült gerincoszloppal?

 

Szerencsére megvannak a láb edzéseinek is a fortélyai. Vannak például nagyon hatásos statikus gyakorlatok. Például dőlj neki a falnak a hátaddal úgy, mintha egy szék lenne alattad. És tartsd meg ezt a testhelyzetet egy percig. Vagy ilyen testhelyzetben végezz pár ismétlést. Magas ismétlésszámú guggolások és kitörések mellett ezzel edzem a combomat. Utóbbi gyakorlatnál én inkább egykezes súlyzókat használom, ahelyett hogy súlyzó rudat raknék a nyakamba. Lábnyújtásokat és lábhajlításokat természetesen minden veszély nélkül végezhetek. A fekve lábhajlításnál fontos, hogy véletlenül se emelkedjen el a medence a padtól, ne púposodjon fel a fenék, mert az egy nyíró igénybevétel a gerinc alsó részének. Az álló combhajlító gépnél nincs ilyen probléma.

 

Hogyan edzed a vádlikat?

 

Sajnos a vádli edzésénél bajban vagyok, mert nekem a kerékpározástól kiválóan fejlődött a lábikrám alsó része. Így ülő vádlit nem kell erőltetnem, pedig arra lenne lehetőségem. A felső régóját a vádlinak pont azok a gyakorlatok erősítik, adják meg a tömegét, amelyeket nem tudok gerincemen súllyal végezni. Az álló vádlit inkább egy lábbal, egykezes súllyal a kezemben szoktam végrehajtani. Igyekszem minél nagyobb mozgástartományban mozogni. Lassan, megtartva az összehúzódást.

 

Lehet, hogy most éreztél rá a testépítés lényegére? Hogy nem a súlyokról van szó, és a súlyzók emelgetéséről? Hanem az érzésről, amit a mozdulat kivált? Hogy igazából ez generálja az izomnövekedést?

 

Igen. Ebben van valami. Kényszerhelyzetemben ismertem meg igazán a testépítés lényegét. És be fogom bizonyítani a módszer működő képességét.

 

Testépítőként tisztában vagy a helyes táplálkozás részleteivel. A betegséged alatt mit ettél?

 

A túlélés időszakában egyáltalán nem tudtam figyelni az étkezésre. A kórházi koszttól minden bajom volt. Később, mikor haza kerültem, örültek, ha abban a lelki állapotban ettem egyáltalán valamit. Így aztán a kedvencemet főzték és én mindent elfogyasztottam, amit elém tettek. Akkor változott meg a táplálkozással való viszonyom, amikor először kerékpárra ültem. Innentől kezdve már újra sportolónak éreztem magam, akinek tudatosságra és tervszerűségre van szüksége. Megterveztem edzést, étkezést, pihenést, táplálék kiegészítést. Jöhetett a jól bevált só nélküli csirke, rizs korszak. Hozzá némi zöldség és gyümölcs. Mikor beindult a tervszerű életmód, úgy éreztem, megint van értelme az életemnek.

 

Ervin, te Szombathelyen élsz, a Vörös Zolival edzel. Láttad a legújabb Muscular Development magazint?

 

Már megvettem. De még nem olvastam el teljesen.

 

Mi a véleményed a Zoli amerikai kalandjairól?

 

Itt Szombathelyen mindenki büszke a Zolira. Igazán megérdemli a sikereit. Mindenki tudja, hogy mennyire elkötelezett és fanatikus. És nem változtatta őt meg az, hogy igazi testépítő sztár lett. Ugyanaz az aranyos gyerek, aki előtte volt. Fantasztikus fizikum, egészséges intelligenciával. Bejött hozzám többek között ő is a kórházba. Gondold el, ott fekszek magatehetetlenül az ágyban és mellettem áll egy 130 kilós óriás. Egy olyan fizikum, amilyen én is szerettem volna lenni. Talán akkor ott, az adott erőt, hogy akkor is, azért is talpra állok! És ezúton is szeretném megköszönni mindazoknak, akik bíztak abban, hogy valaha ember lesz még belőlem. Családomnak, barátnőmnek, barátaimnak.

 

A korábbi interjúd bevezetőjében bíztatásnak szántam azt a sort, hogy „a testépítés túlélővé tesz”. Beigazolódott ez?

 

Igen. Maximálisan. A testépítés igenis túlélővé tesz. Lehet testi, vagy lelki problémád, nyugodtan fordulhatsz a testépítéshez. Segíteni fog. És köszönöm a SCITEC NUTRITION-nak, hogy lehetőséget nyújtott számomra elmondani pokoljárásom történetét. Nagyon remélem, hogy mindenki, aki olvassa e sorokat, és esetleg hasonló problémával küszködik, erőt, ismeretet merít belőle.

 

Mi is köszönjük a beszélgetést! Jó egészséget kívánunk! Találkozunk a SUPERBODY-n november 3-án!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

vissza a címoldalra