Apuka világa

 

Lauter Victor riport

 

 

-Apa! Ez a sok érem és kupa mind a tiéd?

-Igen kisfiam. Én nyertem őket.

-Apa…te sok embert legyőztél?

-Igen, sokat. De nem mindenkit.

-Egyszer majd mindenkit legyőzöl?

-Igen kisfiam. Egyszer mindenkit legyőzök majd.

-És apa! Mi az a testépítés?

 

És APA válaszol.

 

Egészen biztos, hogy sem bodys, sem poweres körökben nem kell bemutatni téged, de esetleg, akik nem ismernének, pár mondatban említsük meg a sportpályafutásod főbb állomásait! Mikor kezdted a súlyzós edzéseidet?

 

1990-ben kezdtem el testépítéssel foglalkozni. Korábban aktív cselgáncs versenyző voltam, és akkori edzéseinkben már szerepet kapott a súlyzós edzés, aminek a kedvező hatásait kezdtem észrevenni magamon. Tinédzser korú lévén nagyon imponált ez a látványos változás. Ekkor döntöttem úgy, hogy inkább a testépítést választom. Hogy mennyire nem voltam túl nagy önbizalommal felszerelkezve, mi sem bizonyítja jobban, hogy az edzőtermi beiratkozásra édesanyám kellett, hogy elkísérjen...Úgy, ahogy kell, kézen fogva vitt le az utcánkban lévő terembe. És persze az ottani közösség befogadott és elindított a pályán. Később átkerültem a Fekete Feri bácsihoz, majd a Koko Gymbe. Itt már felfigyeltek a szorgalmamra, ekkor kaptam a „MÉHECSKE” becenevet. Később a FITNESS 2000-ben folytattam a testépítő pályafutásomat.

 

Mikor léptél először színpadra?

 

Már a Fekete Ferenc által irányított Spartacusból indulhattam volna testépítő versenyeken, akkor azonban még nem éreztem elég érettnek magam ehhez. Kokóéktól is először fekvenyomó viadalokon vettem részt. És sikerült ifi, junior, felnőtt magyar bajnoki címeket szereznem. Több országos rekordot tartottam és még ma is van olyan csúcsom, amit nem tudtak megdönteni. 18 évesen lettem negyedik a felnőtt Fekvenyomó Világbajnokságon.

Ezután jött a „nagy szerelem”, a body!

1997-ben második lettem a Budapest Bajnokságon, majd a junior országos bajnokságon szintén ezüstérmes. És ezután elszabadult a pokol! 1998-ban szereztem felnőtt magyar bajnok címet és ebben az évben lettem junior világbajnok.

 

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

 

A napokban, mikor a kupáimat rendezgettem, önmagamnak is feltettem ezt a fogós, ravasz kérdést. Nem könnyű választ adni erre. Olyan lehet ez, mint amikor egy szülőtől megkérdezik, hogy a gyerekei közül melyiket szereti a legjobban. Én mindegyik eredményemre büszke vagyok. Tudom, hogy mondjuk egy junior magyar bajnoki cím elméletileg nem összehasonlítható egy junior világbajnoki éremmel, de mivel én nagyon jól emlékszem a fejlődésem lépcsőfokaira, ezért mégis mindegyik ugyanolyan örömet okozott nekem. Ha ki kell emelnem valamelyiket, akkor a junior világbajnoki címemet és az Európa bajnoki második helyezésemet választanám.

 

Ilyen fantasztikus eredmények elérése után, mi motivál még mindig arra, hogy testépítő versenyzőként érvényesülj a világban?

 

Úgy gondolom, hogy minden fejben dől el. És az én gondolkodásom és mentalitásom eléggé jellegzetes. Én a testépítést nem csak, életformaként, hanem egyfajta önmegvalósításként fogom fel és viszem véghez. És mivel maximalista vagyok, állandóan meg akarok felelni a saját elvárásaimnak. Roppant kritikus vagyok magammal szemben. Ez elengedhetetlenül szükséges a tovább fejlődésemhez. Ahhoz, hogy fel tudjam verekedni magam a következő lépcsőfokra. Az utolsó verseny után mindig végzek egy értékelést. Összehasonlítom a formám felvételeit a korábbi versenyeken rögzített megjelenéssel és levonom a szükséges tanulságokat. Az ostravai világbajnokság után is így történt. Lehet, hogy más hazajövetele után kicsit ünnepelte volna ezt az eredményt, én azonban fogtam egy spirálfüzetet, főcímnek beleírtam, hogy

„Miért lettél a VB-n ötödik?”és kapásból írtam hatoldalt…Ez az igazi motiváció!

 

A SUPERBODY versenyen, sugárzó lelkesedéssel beszéltél gyakorló apuka hivatásodról, aminek ugyanolyan precizitással szeretnél megfelelni, mint a sportbéli céljaidnak. Mennyiben változtatta meg a testépítő szemléletedet az, hogy van egy csodálatos kisfiad?

 

Az életszemléletemet természetesen megváltoztatta a apaszerep. Ugyanakkor, a testépítés iránti rajongásom megmaradt. Amikor belépek az edzőterembe, akkor ugyanaz a szenvedély fűt mint régen. Viszont, amikor nem vagyok a súlyzók között, akkor már teljesen édesapa vagyok. Régebben ez úgy működött, hogy a nap 24 órájában csak testépítőként funkcionáltam. Csak ennek éltem, csak erre gondoltam, csak ezzel foglalkoztam. Most ebben történt változás. Nálam első a család. És az apuka szerepben is ugyanolyan maximalista vagyok, mint a testépítésben. Minél több időt szentelek a kisfiamnak. Nagyon sokat akarok vele lenni, hiszen olyan soha vissza nem térő pillanatokat élünk át együtt, amihez semmi sem fogható. E mellett ugyanúgy próbálok figyelni az étkezésemre, igyekszem betartani a testépítő életmód szempontjait. Nem könnyű feladat ez, de hát én mindig szerettem megfelelni a kihívásoknak. A jó sportoló státusz mellett a jó apuka címre is vágyom. És ez csak úgy sikerülhet, ha okosan osztom be az időmet. Család, munka, sport. Be vagyok táblázva alaposan. Így kerek a világ nekem. Ugyanakkor be kell látni, és ez ki is derült a legutóbbi verseny felkészülésnél, hogy mindkét szerepnek nem lehet egyszerre száz százalékosan megfelelni. A versenyszerű testépítés diétás periódusa mindenképpen teljes odafigyelést és tökéletes megvalósítást igényel. És ilyenkor a család óhatatlanul kissé háttérbe kerül. És ezt az „önzést” nagyon nehéz feladat kivitelezni. Nekem azonban olyan szerencsém van, hogy a családom tolerálni tudta ennek a nehéz időszaknak a megpróbáltatásait. És mivel a felkészülés is véget ér egyszer, visszakapja a család a „régi” édesapát, aki meghálálja a türelmet.

 

Gondolom a jövőt ezek figyelembe vételével tervezed…

 

Igen. Úgy gondolom, hogy az én szintemen már nagyon nehéz kimagasló változást felmutatni. Genetikai potenciáljaimból már kihoztam 80 százalékot. Maradt még húsz százalék, ami fejlődést jelenthet. Ezt nem lehet úgy megvalósítani, hogy minden évben elindulok egy versenyen. Ezért azt tervezem, hogy 2-3 éves ciklusok szükségesek ahhoz, hogy továbbléphessek a testépítésben Egy ilyen periódus végén veszek részt majd újból versenyen. Ilyen hosszú felkészülések során a legtöbb testépítő beleesik abba a hibába, hogy minél nagyobb tömeget akar felmutatni, és nem törődik a helyes arányok megtartásával, kialakításával. Én úgy tervezem, hogy a következő 3 év alatt a hibáimat fogom kijavítani, teljes gőzzel ezen dolgozom majd. És így válik lehetővé, hogy a korábbi eredményeimet túlszárnyaljam. Tudatosan, szépen, nyugodtan edzegetek és ezt a családom sem fogja megsínyleni.

 

2006-ban ötödik lettél az Ostravában megrendezett IFBB Testépítő Világbajnokságon. Szeretnénk, ha beavatnál ennek a szenzációs sikernek a részleteibe. Kezdjük azzal, hogy, melyik volt a legutóbbi nemzetközi szereplésed?

 

2004 május 16-án az itthon megrendezett Testépítő Európa Bajnokságon, ahol második lettem.

 

Mikor döntötted el, hogy felkészülsz a 2006-os Testépítő Világbajnokságra?

 

2004 május 16-án este hat órakor! Nagyon pontosan emlékszem erre a pillanatra. Megtörtént az eredményhirdetés, felcsendült a magyar himnusz. Sajnos nem nekem szólt, hanem Kupcsik Laci sporttársamnak…Már akkor elhatároztam, hogy indulok a VB-n.

 

Ha már előhoztad a 2004-es EB-t, akkor nem tudom kihagyni azt a kérdést, hogy mit gondoltál akkor a második helyezésedről? (Aki esetleg nem emlékezne: óriási csata dúlt a két magyar versenyző között, amiben végül is Kupcsik László kerekedett felül.)

 

Két verzió van. Az egyik, egy agyonsanyargatott, lediétázott, maximalista testépítő érzéseinek megnyilvánulása, amikor elveszíti a csatát. Természetesen ez a megnyilvánulás nélkülöz minden realitást. Aki a helyembe tudja képzelni magát, az tudja, hogy miről beszélek. A másik változat, amikor tényszerűen kell elfogadni a történteket. Egyébként is, én úgy gondolom, hogy egy sportoló akkor válik igazán naggyá, ha méltósággal képes veszíteni. És az ilyen vesztes csatákból képes a későbbiekben profitálni, hiszen kiváló motivációt jelentenek a további versenyekre. Az ominózus második helyezésem kapcsán az kell, hogy rögzüljön bennem, hogy miért nem voltam eléggé jó ahhoz, hogy meggyőzően legyek képes nyerni, minden kétséget eloszlatva. És ezúton is szeretnék gratulálni Kupcsik Lászlónak, aki egyedülálló teljesítményt ért el azzal, hogy a Fekvenyomó Világbajnoki címe mellé egy testépítő EB aranyat is meg tudott szerezni. Ez mindenképpen példaértékű. 2004 május 16-án ő volt a jobb nálam és ezt el kell ismerni. A magyar himnuszt, igaz nem nekem játszották aznap, de akkor is jó volt hallgatni.

 

Az előzmények után beszéljünk most a Testépítő Világbajnokságról! Milyen céllal érkeztél Csehországba?

 

Az elmúlt két évben olyan minőségi változáson mentem keresztül, ami kellett, hogy egy jó eredménnyel kecsegtessen. A minimális elvárás a döntőbe jutás volt, és ez egy világbajnokság mezőnyében, már jelentős eredmény. Úgy gondoltam, hogy a reális várakozás a negyediktől a nyolcadikig, valamelyik helyezés elérése.

 

Milyen volt maga a verseny, a 2006-os ostravai Testépítő VB?

 

Először talán a körülményekről ejtenék pár szót. A sportolók elhelyezésénél a megszokott rendszer szerint voltak szelektálva a nemzetek. A nyugati, erősebb sportdiplomáciával rendelkező testépítők öt csillagos hotelben nyertek elszállásolást, nyugodt, kellemes környezetben, szaunával. A többiek pedig kocsmapanzióban. Ágy azért volt a szobánkban, még ablak is, de zuhanyzót, mellékhelységet már hiába kerestünk. Lázas expedíció kezdődött a fent említett helységek felkutatására és mikor az emeletünkön sem sikerült felfedezni, kezdtem kicsit kiborulni. Aki ismeri egy testépítő verseny szükséges feltételeit, az jól tudja, hogy a testsúlybeállításhoz a szauna, a digitális mérleg, szinte elengedhetetlen. Ezekben már reménykedni se tudtam az előzményeket követően. Nagyon bosszús voltam, hiszen azért ez egy világbajnokság! Panaszainkat figyelembe véve, később előkerestek a fáskamrából egy mázsálót, ami egyszer 86 kilót mutatott, másszor 79-et harmadszor 82-őt. Mit mondjak, nem lettem nyugodtabb, tekintve, hogy mindenképpen bele kellett férnem a 80 kg-ba. Ilyenek voltak a verseny előtti, kulcsfontosságú napnak a körülményei. Szerencsére a verseny rendezése már gördülékenyen ment. A pontozások viszont érdekesebben alakultak. Általában úgy szokott lenni, hogyha valakit sokszor hívnak ki, az jót jelent. Vagy, ha egyszer sem vagy csak egyszer hívják ki az is optimizmusra ad okot. Ez a törvényszerűség itt egyáltalán nem így működött. A bolgár versenyzőt és engem egyszer jelöltek ki összevetésre, a későbbi győztest ötször, a másodikat hétszer, a negyediket tízszer. Szóval teljes volt a fejetlenség. Végül is sikerült bejutnom a döntőbe és ott az ötödik helyezést megszereznem. Még nem ülepedett le teljesen ez az élmény, úgy egészében, de szakmailag már látom a hibáimat, amiket a jövőben ki kell javítanom.

 

Miben voltak jobbak a téged megelőző testépítő versenyzők?

 

Aki már részt vett testépítő versenyen az jól tudja, hogy a verseny folyamán, mikor meglátod az ellenfeleidet, szentül meg vagy győződve arról, hogy mindegyik jobban néz ki, mint te. Bár ezt az érzést nem szabad kimutatni, azért végig ott munkálódik benned. Az előttem végző versenyzők sikeréhez mindenképpen hozzájárult, hogy erősebb sportdiplomáciával rendelkezet. Ugyanakkor a dobogós versenyzők úgy érzem jobbak voltak nálam. Szerencsésebb genetikai adottságokkal rendelkeztek, kapacitásaikat jobban kihasználták. Nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny, ahol hajszálnyi dolgok döntöttek. Ennél a bírói gárdánál akkor és ott én az ötödik helyre voltam jó. Lehet, hogy más bírók nyolcadiknak tettek volna, lehet, hogy másodiknak. Igazából a +100 kg-osok versenyében tetőztek a „furcsaságok”. Számomra teljesen érthetetlen, hogy miként nyerhetett egy olyan atléta, aki szemlátomást gyenge lábakon állt, tömege is éppen csak átléphette a kategória limitjét. Mégis megelőzött egy masszív, de egyben arányos, 130 kiló körüli versenyzőt. Óriási különbség volt a két testépítő között. Én például a 80 kg-os kategóriában soha nem tudnék ilyen fölényre szert tenni, hiszen a testsúlykorlátozás nem teszi ezt lehetővé. De ezek szerint a 130 kg-os minőségi, arányos tömeg sem mindig elég a győzelemhez.

 

Mindent összevetve elégedett vagy a világbajnoki ötödik helyezéseddel?

 

Azt tudom mondani, hogy az egyik szemem sír a másik meg nevet. Mivel maximalista vagyok, ezért el tudtam volna képzelni magamat egy jobb helyen is ezen a VB-n. Nekem álmom a világbajnoki érem! Másrészről önbizalmat kell, hogy adjon, elégedettséggel kell, hogy eltöltsön ez az eredmény, hiszen a nyolcvan kilógrammos kategóriában magyar versenyző még soha nem ért el ilyen szép sikert. És ezzel a teljesítményemmel egyre közelebb kerülök az álmomhoz, amiért küzdök, harcolok már 16 éve. Csak két helyezéssel kell előbbre lépnem és a junior világbajnoki, valamint a európa bajnoki érmek mellé egy másik érem is kerülhet a vitrinembe. És akkor elmondhatom, hogy abban az országban, ahová születtem, a genetikai határaimat is kitolva értem el azt, amit szerettem volna.

 

Hogyan zajlott a felkészülésed? Teljes odaadással tudtál készülni a Testépítő Világbajnokságra?

 

Én akkurátus ember vagyok. Mindig minden felkészülésemet dokumentálom a legapróbb részletekig. Minden program végeztével azt gondolom, hogy ennél keményebben és komolyabban nem lehet ezt végrehajtani. És újra bebizonyosodott, hogy igenis lehet. Minden fejben dől el. Igazi fanatizmus kell hozzá, szenvedni kell tudni. Elviselni a diéta és az edzések gyötrelmeit. Ezt a felkészülést az tette igazán keménnyé, hogy már nem csak magamért voltam felelős. Edzéskihagyásra, diéta megszegésre tudtam nemet mondani. De a kisfiamnak nem! A SUPERBODY versenyen hozott formám a VB-hez képest olyan 80-90%-os volt. Ott még 88 kg-mal mérlegeltem. Ostravában 79 kg volt a testsúlyom. Két hét alatt kellett lepucolnom majdnem 10 kilót. Bevallom, hogy életem során most fordult velem először elő, hogy én magam sem hittem abban, hogy képes leszek beleférni a nyolcvanba. Egyébként sok kritikát kaptam emiatt az „őrületes” fogyasztás miatt. Vannak, akik úgy vélték, 85-ben kellett volna indulnom. Az események azonban engem igazoltak. Az eggyel magasabb súlycsoportban egészen biztos nem jutottam volna be az első ötbe. A versenyzés számomra arról szól, hogy mindent meg kell próbálni a lehető legjobb eredmény elérésére.

 

Változtattál e valamit az edzéseidben a korábbiakhoz képest?

 

Az edzéseimet is természetesen folyton dokumentálom. A mindenkori felkészüléseimnek van egy alapja. Ez mindig állandó. Viszont vannak részletek, amiket a személyes tapasztalataim alapján, legújabb tudományos kutatások szerint változtatok. Ez olyan 10-20%-ban jelent különbséget a korábbikhoz képest az edzésben. A diétában már nem merek ilyen nagy mértékben kísérletezni. A VB felkészülésem edzésprogramjában hat nap edzés egy nap pihenő rendszerben edzettem és a gyenge testrészeim feljavítását tűztem ki célul. Ezekre próbáltam minél nagyobb izomzatot felpakolni. E mellett a már kellő méretekkel rendelkező testrészeimet akartam definiáltabbá tenni. Ehhez természetesen rengeteg kardió edzésre volt szükség. Ezért minden reggel 6 órakor 30 perc intenzív sétával kezdtem a napot. Délben következett a súlyzós edzés. Ilyenkor mindig egy nagy izom csoportot edzek és ehhez kapcsolok még valamilyen kisebb testrész edzését. Mint például vádli, has, alkar. Majd este még egy kardió edzés következett, amihez most besoroltam még egy kis fenék edzést is, mivel az a meggyőződésem, hogy aki világbajnokságon színpadra áll, alapvető követelmény a keresztszálkás farizom. Tehát, minden napra jutott egy izom edzése a hét öt napján. Ráadásként szombaton tartottam egy bónusz láb napot. Ilyenkor megpróbáltam minél többféle terhelésnek alávetni a combizmaimat, hogy részletgazdagabbá varázsoljam őket. Azért persze vasárnapra is maradt még valami, akkor gyakoroltam a pózolást, amit nem szabad elhanyagolni. Ugyanis a VB-n közel egy órát kellett a színpadon lenni. Természetesen végig tartani kell a pózokat és ez nem kis teljesítmény, alapos felkészülést igényel. Bírni kell, nincs mese. Mert abban a pillanatban, hogy kiengeded a combodat, nem fogod a hátadat véged. Nagyon sok, egyébként jól felkészült sportoló olyankor vérzik el, amikor a háttérben állva nem tartja a pózt. A bírók sosem fogják kihívni őket. Egyébként, minél több versenyen indul az ember, minél több rutinnal rendelkezik sokkal nyugodtabban készül egy-egy versenyre. Ha esetleg közbejön valami, vagy netán nem úgy alakul, ahogyan tervezem, nem lesz úrrá rajtam azonnal a pánik hangulat. Például amikor a szigorúan betartott diéta és edzések ellenére sem változik a súlyom, akár hetekig, nem szaladok fűhöz-fához tanácsot kérni. Magabiztos nyugalommal viselem ezeket a plató fázisait a felkészülésnek és tudom, hogy elég tapasztalattal rendelkezem, hogy átvészeljem a hullámvölgyeket. Az egész versenyzői testépítés során pontosan arról szól a történet, hogy megismerjük önmagunkat, és tapasztalatokat szerezzünk. Nekünk mi a legjobb, számunkra melyik út az üdvözítőbb.

 

A táplálkozásodban milyen elveket követtél a felkészülés folyamán?

 

Különösebben nem hiszek a vércsoport diétában, de vannak azonban alapvető igazságok, amelyek megkérdőjelezhetetlenek. Én a nullás vércsoportúak közé tartozom. Ezért a hús a lételemem kell, hogy legyen. Testépítő fehérjeigényemet leginkább húsokból fedezem. Konkrétumokat említve napi táplálékom áll másfél kiló csirkemellből, egy kiló főtt rizsből, egy kiló zöldségből pár kanál proteinből és hat-nyolc liter folyadékból. Erre a mennyiségű táplálékra nekem szükségem van! Naponta körülbelül 500-600 g fehérjét jelent. Ezen kívül, minden vasárnap bélszín nap van, ami nem éppen költségkímélő hóbort. Főleg azért, mert ilyenkor három kilót eszek meg a marha javából. Lehet, hogy ez hihetetlenül hangzik, de tényleg így van. Erről a szokásomról csak a verseny előtti negyedik héttől vagyok hajlandó lemondani. A folyadék bevitel optimalizálása nagyon sokat segít a diéta során. Újabban a verseny előtt sem hagyom el a szénhidrátot, mivel úgy találtam, hogy nagyon lelapulok a versenyre emiatt. És a regenerációs képességeimet is javítja ebben a rendkívül megterhelő időszakban. Így elkerülhetem a túledzés állapotát. A VB felkészülés diétájának nehéz időszakát meglepően jól viselte a szervezetem. Valószínű, hogy ehhez hozzájárult az, hogy 2 évvel ezelőtt volt az utolsó versenyem és kipihent testtel voltam felvértezve. Persze én minden feladatot személyes kihívásnak tekintek, aminek meg kell felelnem. És a versenydiétával sincs ez másképp. Amikor kinyitom a hűtőt, és ott villog egy túró rudi, én is leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy elfogyasszam. Mégsem teszem. Tudom, ezen múlik az eredmény. A testépítésben lelkileg is erősnek kell lenni.

 

Mennyire fontosak számodra a táplálék kiegészítők?

 

Ha azt mondom, hogy esetenként 40-50 fajta táplálék kiegészítőt alkalmazok az egyes versenyfelkészüléseim során, azt hiszem ez önmagáért beszél.

 

Ez szinte hihetetlen…

 

Lehet, de én úgy érzem, hogy egytől egyig mindegyikre szükségem van az optimális fejlődés érdekében. Említettem már, hogy az én szintemről nehéz tovább lépni és jelentős eredményt felmutatni. Ehhez nélkülözhetetlen a precíz táplálék kiegészítés. Pontosan kidolgozva hangolom össze a vitaminok, proteinek, energizálók és egyéb kiegészítők bevitelét. Van egy külön szekrényünk, ahol sorakoznak a tápkieg dobozok. És egy lista szerint kerülnek felhasználásra, meghatározott sorrendben, időpontban. Ez a témát talán egy külön cikkben lehetne részletezni, annyi összetevőről lehet beszámolni ezzel kapcsolatban.

 

A riport legvégére egyetlen kérdésem maradt. Hogyan fogalmaznád meg egy mondatban a választ arra, hogy MIT JELENT NEKED A TESTÉPÍTÉS?

 

Minek ahhoz egy mondat, hogy ezt a kérdést megválaszoljam, mikor egyetlen szó elegendő: AZ ÉLETEMET!

 

Köszönjük a beszélgetést!

 

 

 

vissza a címoldalra