A Megjósolt Bajnok

Beszélgetés Juhász István fekvenyomó világbajnokkal

 


Igen. Ő is sovány volt és focista. Aztán felnőtt. Most viselkedés koordinátor egy jó kis helyen. És súlyának több, mint háromszorosával nyom fekve.
Mennyiveeel?

 

 

- Hát ezt is megértük…Interjút ad nekünk az az ember, aki súlyának háromszorosát nyomja ki fekve. Kezdjük egy brutális kérdéssel! Amikor először beléptél az edzőterembe, gondoltad volna, hogy többszörös világbajnok és világcsúcstartó lesz belőled?

- Biztos, hogy nem! Bár volt valaki, aki, megjósolta.

- Komolyan?

- Igen, amikor először nyomtam ki a 100 kilót, akkor mondta nekem a Móricz Tomi, hogy Pisti meglátod, egyszer még világbajnok leszel. Emlékszem milyen jót nevettünk rajta, de ő csak váltig állította. Manapság sokszor eszembe jut az a pillanat

- Mikor is kezdtél el edzeni?

 

- Tizenhét évvel ezelőtt tértem be hozzád, az edzőterembe.

- Hozzám?! Nem is emlékszem… Azt hittem, hogy előtte már jártál valahova.

- Nem. Én nálad kezdtem. Azt az élményt nem lehet összekeverni mással. Mély nyomot hagyott bennem az első edzés élménye. Kezem, lábam remegett, egy teljes testre irányuló program következtében. Másnap belázasodtam és két kézzel kellett fognom a kakaós bögrét…

- Azt hittem jó kis testépítő leszel. A vékony ízületekkel rendelkező, arányos felépítésű srácból. Aztán látod mi lett belőle. Milyen célokkal is kerestél fel?

- Tizennyolc évesen voltam kemény 53 kiló. Fociztam én is, mint a többi srác. Kicsit gyarapodni akartam, hogy jobban érvényesüljek a nagyobb darab hátvédek gyűrűjében.

- Na tessék! Ahelyett, hogy lettél volna egy közepes labdarúgó, aki agyon keresi magát, lett belőled világbajnok, aki inkább beleteszi a zsét, mint kiveszi.

- Igen. Én nem bánom, hogy így alakult. Amikor azzal a rosszindulatú, laikus kérdéssel zaklatnak, hogy „aztán mit értél el a gyúrással”, akkor olyan válasszal felelek meg, ami mindenki számára egyértelmű. Több, mint hetven OB-n indultam, és három alkalommal nem nyertem. De a többin, mindegyiken első lettem.

- Hogyan kerültél a focipályáról a verseny fekvenyomó padra?

- Az érettségi után a nyár azzal telt, hogy komolyabban vettem a súlyzós gyakorlatokat. Különösen a fekvenyomás tetszett, és az edzőpartneremmel már kialakult egy kis versengés. Ez oda vezetett, hogy pár hónap múlva a teremben, már kinyomtam a 100 kilót. Akkor történt, hogy Kupcsik Laci szervezett egy versenyt. Elindultam ezen és úgy, ahogy kell ki is estem…

- Ennek a sok évvel ezelőtti frusztrációs élménynek a nyomát látom én az arcodon azóta is, az első gyakorlatod előtti pillanatokban…

- Igen, valóban félek a kieséstől, mint mindenki, aki fekvenyomó ruhás versenyeken indul. De el kell mondanom, hogy 1995-óta, 2010 májusáig, egyetlenegyszer sem estem ki. Most a WUAP EB-n valóban kipottyantam, de utána pár héttel már javítottam a mosonmagyaróvári WPC EB-n.

-          Van példaképed?

-          Nekem a Kupcsik Laci a példaképem. Mindig lenyűgözött az elkötelezettsége, kitartása, a példamutató fájdalomtűrő képessége és az a jóindulat, amivel az emberek felé irányul.

-          Azt mondod, hogy Kupcsik az egyik. És ki a másik?

-          Mészáros László.

-          No comment. Melyek voltak a pályafutásod legjelentősebb állomásai a kilogrammok térképén?

-          Miután egyre komolyabban vettem az edzéseket, felkészültem az IPF OB-ra, akkor már a Tóth Ferike irányítása alatt. 67, 5-ben már egészen komoly erőt képviseltem. Kezdtem elérni a nemzetközi szintet a 170-körüli nyomásokkal. Később átigazoltam a Botond-ba, a Freimann Sanyiékhoz, ahol jelenleg végzem a felkészüléseimet.

-          Hol volt az első nemzetközi versenyed?

-          Finnországban.

-          Te is tagja voltál annak a híres Fekvenyomó Aranycsapatnak, amelyik megnyerte a Fekvenyomó Világbajnokságot?

-          Igen. 67, 5-ben 172,5-et nyomtam. De itt még érmet nem sikerült szereznem. Csak egy év múlva a trnavai EB-n. Ott már 75-ben bronzérmes lettem 192,5-el.

-          Mennyit kellett várni az aranyra?

-          Sajnos IPF-ben nekem az örökös második hely jutott. Aztán később, mikor már profi színekben versenyeztem sikerült végre aranyérmet szereznem.

-          Azóta több szervezetnél is állítottál fel világrekordot, igaz?

-          Igen, WUAP, GPC, WPC aranyérmeim vannak. De a rekordokat ne kérdezd, nem nagyon tartom számon.

-          Melyik volt a legemlékezetesebb viadalod?

-          Talán a luxemburgi IPF EB, amikor a Könye Szabival együtt voltunk a súlycsoportban és előtte héten ő megvert engem az OB-n. Két amerikaival és két japánnal kellett megküzdenünk a legjobb helyzéskért, a második körben mindenki rontott. Őrületes izgalmak közepette a Németh Laci felemeltette a harmadik gyakorlatom súlyát és nem mondta meg mennyire… Én csak kimentem, meg kell csinálni! És sikerült! 207, 5 kiló volt, amihez addig még semmi közöm sem volt. Nagyon boldog voltam, mert ezzel én kerültem az élre. Csak az volt a baj, hogy az utánam következő két japánnak szintén sikerült a gyakorlata és ezzel csak harmadik lettem. De akkor is szép emlék, a nagy küzdelemről.

-          Ebből a történetből is látszik, hogy a fekvenyomás, erőemelés, micsoda izgalmakkal, milyen hatalmas csatákkal rendelkezik. Olyan óriási taktikázások vannak, amilyet nem is tételezne fel a halandó. Mennyi volt a legtöbb súly, amit versenyen teljesítettél?

Fekvenyomó ruhában 260, RAW-ban pedig 215. És mindezt a 82, 5 kg-os kategóriában.

-          Úristen, az több, mint a testsúlyod háromszorosa! Nálad melyek voltak a kritikus számok a fejlődésed alatt.

-          Igen, jól gondolod, nálam is voltak olyan mágikus számok, amelyek áttörése komoly gondot jelentett. Ilyen volt a száz kiló leküzd

 

 

vissza a címoldalra